A világ legmenőbb bébiszittere - Terius Behind Me

Ismét sikerült egy hosszabb szünetet tartanom a blog életében, de ezt most orvosolom egy remek kis koreai sorozattal. Mivel enyhén szólva elért az olvasási válság (amiből kezdek kilábalni), ezért sokkal több időt szenteltem a koreai sorozatokra. A felemás megítélésű nyári szezon után alig vártam, hogy valami épkézláb produkciót is kitermeljen magából a sorozatgyártás. Egészen októberig kellett várnom, míg a számomra érdekesebb címek meg nem érkeztek. Közöttük volt a következőekben szereplő Terius Behind Me, ami már a felemás hangulatú előzeteseivel megvett magának. Igazából ennek a szériának a különlegessége nem abban rejlik, hogy mennyire zseniálisan van megírva, vagy karaktereinek különlegességében. Sőt, a sorozatot összetartó cselekményt is láthattuk már, hiszen a témában számos alkotás készült. Viszont, ami kiemeli ezt a darabot, az a műfaji fúzió bravúrossága. Lássuk is, mit tartogat számunkra.

Rövid vélemény - Az apáca

A múlt hét alkalmával volt lehetőségünk megtekinteni Az apáca című...filmet. Nagy volt a tanakodás közöttünk a csajokkal, hogy melyikre kellene elmenni: erre vagy a Slenderman-re. Először úgy is volt, hogy Slendi bácsi kalandjai lesz a befutó, ám a rengeteg negatív komment hatására némiképp elment a kedvünk a dologtól, és inkább a Démonok között második részében felbukkanó Valak rémisztő történetére váltunk jegyet. 

Az érdeklődés hatalmas volt. Annyira, hogy még a Slenderman vetítések helyett is a bejegyzésben taglalt film ment. Teljes nyugalommal, egy órával a kezdés előtt toppantunk be a mozi pénztárához. Mivel alig téblábolt egy-két ember a környéken, alig hittünk a fülünknek, amikor meghallottuk, hogy telt házas vetítés lesz, ezért az első sor egy két székén túl nincs is foglalható hely. Szerencsénk annyi volt, hogy barátnőm a moziban dolgozik, így a pótszékek lettek ülőhelyeink az első sorért cserében. Legalábbis addig, amíg ki nem derült, egy egész sor lemondta a foglalását. Ezért előre mentünk oda. De azért ez minden esetre intő jelnek tűnt. Azután kiderült, miért. És ekkor csattant a fekete leves az arcunkba. 

Rövid vélemény - Legdrágább mostohabátyám

Mivel mostanában nagyon keveset írok csak a blogra, így úgy döntöttem, egy kicsit másféle bejegyzések is fognak születni. Ilyen lesz mostani kísérleti darabom is, amely egy könyv, nevezetesen Penelope Ward által írt Legdrágább mostohabátyám lett. Ez a bejegyzés a többivel ellentétben rövid lesz és tömör, amit még a Molyon készítettem, de úgy gondoltam, kicsiny blogomon ugyan úgy megállja a helyét. Ebből adódóan nem lesz akkor szétválasztás a témák között, mint általában, inkább ömlesztett információt adok. Na de eleget magyarázkodtam, jöjjön a lényeg! 

Rossz fiúk vs. rossz fiúk - Bad Guys

Nagyon régóta nem volt már szó koreai drámákról az oldalamon. Igazából ezen év eddigi termései közül alig volt olyan, amit említeni tudtam volna, mint különlegességet. Talán majd RoboShin3  kalandjai lesznek ilyenek, de a lezárásig még egy hét hátra van. Addig is kénytelen voltam visszanyúlni egy kicsit a régebbi választékhoz. Így találtam rá a Bad Guys című remekre. 

Be kell valljam, nagyon nem akaródzott számomra megnézni eddig, pedig nem először jön szembe velem a cím, és hát Park Hae Jin, de valahogy az előzetesek elriasztottak tőle. Most viszont hangulatomnál talált ez a sötét, erőszakban és vérben egyaránt bővelkedő 11 részes szösszenet, amit továbbra is rettentően rövidnek tartok. Főleg ahhoz képest, hogy egyes kevésbé színvonalasabb drámákat képesek a végtelenségig húzni. Szóval nézzük miből élünk!

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

Mozizás, ahogyan én szeretem - Filmes tag 2.

Már az idejére sem emlékszem mikor volt utoljára tag a blogomon, nem hogy filmes, de most végre egy ilyennel bővítem az oldal kínálatát. Köszönöm a kihívást Dorkának (Anya olvas blog), aki meglepett pár napja ezzel a kedvességgel. 😍😉 A következő röpke bejegyzés a filmes ízlésem feltérképezésére fog fókuszálni, ami mindig hálás téma számomra. De nézzük is, mit rejt magában ez a kérdéssor.

Párkapcsolatra fel! - A szerelem egyenlete

Egy nagyon aranyos kis könyvvel bővült a könyvespolcom A szerelem egyenlete című kötettel. A képre kattintva megrendelhetitek a hivatalos honlapról. Innen is köszönöm szépen Dorkának (az Anya olvas bloggerinájának), valamint az Álomgyár csapatának a lehetőséget. Újfent egy olyan könyvet tisztelhetünk, amely valódi problémákat taglal. Méghozzá az autista spektrumzavarral (Asperger-szindróma) élők szociális nehézségeit és ezek kihatását a társas életükre. Mindezt hiteles forrásból, hiszen az írónő maga is diagnosztizált Asperger-szindrómás.

Erről a betegségről még nem olvastam könyvben. Létezéséről és tünetegyütteséről körülbelül hallottam, de konkrétan ilyen papírra vetett figurával olvasói pályám alatt nem találkoztam. Már csak ezért is kuriózumnak számít a könyv számomra. És mivel hiteles forrásból származik, annál inkább érdekelt a sztori.

Az érzelmek nyomában - Violet Evergarden

Nagyon régen nem volt szó animéről az oldalamon. Pontosabban a Yuri! on Ice óta, ami már lassan két éve volt. Japán animációs filmet is csak egy éve láttam utoljára, de úgy éreztem, éppen ideje megnézni egyet. A választásomban segített, hogy egy szomorú, ám annál szebb amv (anime music video) megtekintése, amelynek tartalma felkeltette az érdeklődésem. Ez nem volt más, mint a következőekben szóban forgó Violet Evergarden. 

Kíváncsi voltam, a sok dicséret valóban jogos-e vagy egy újabb olyan sorozatot találtam, ami csupán agyon van ajnározva. Egy délután alatt a teljes sorozatot felfaltam. És jelenthetem, nem csalódtam! A Kyoto Animation és a Netflix közös szerelemgyermeke megérdemli a dicsérő szavakat...csak nem mindet. 

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

A mellékszereplők tündöklése - Árnyak ura

Mint azt az Éjfél kisasszony esetén említettem, vártam is ezt a kötetet meg nem is. Nem túl kellemes szájízzel csuktam be az első kötetet amiatt a sejtetés miatt, ami a végén volt található a szerelmi háromszögeket illetően, így emiatt előre féltem, hiszen szépen rombolta nálam az összképet a felvezetése. De sosem gondoltam, hogy az lesz az egészből, amit itt kaptam. Nem bűn rossz a kész termék, csupán túl jó sem. 

Természetesen a harmadik részt mindenképpen el fogom olvasni, ha már eddig eljutottam. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy van néhány szereplő, akiknek a sorsa kifejezetten érdekel, de ezek nem az első rész főszereplői közül kerültek ki. Szóval limitált keretek között ugyan, de tárt karokkal várom, mit hoz ki ebből a helyzetből az írónő. 

Két vidéki lány Budapesten - 89. Könyvhét

Tudom, hogy hónapok óta nem adtam életjelet itt a blogon, sőt, a molyon és a snitten is elég hanyag voltam, de örömmel jelentem, ennek mostantól vége. Ugyanis az államvizsgával együtt a tanulós időszak is befejeződött számomra egy időre. Majd ha összegyűlik rá, akkor természetesen még elvégzem a nagy álmomat, a pszichológia szakot, de ez a jövő zenéje. 

Természetesen az idő azért nem állt meg, csak mert nem írtam a blogra. Idő és türelem hiánya miatt ugyanis már kész van az elkövetkező két hét posztjai...papíron, olyan macskakaparással, hogy még én se tudom minden szavát elolvasni. XD Az első pedig nem másról szól, mint a 89. Könyvhétről és azon nap Pesten töltött programjáról.  

Hónapokkal ezelőtt elkezdtük szervezni ezt a kis kiruccanásunkat Pestre, legalábbis elméletben. Csak az előtte levő héten körvonalazódott viszont, hogy ki tud velünk tartani. Végül összesen két fő, Timee és én maradtunk a kiruccanni vágyók listáján. Pont mi, akik sosem jártunk gyalogosan/tömegközlekedéssel a fővárosban. Mondanom sem kell mennyire izgultunk emiatt. És szerintem látszott is, mennyire nem tudjuk a járást. Kezdjük hát!

A szerelem, ami öl - Éjfél kisasszony

Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy még egyszer meg fogok próbálkozni Cassandra Clare bármelyik kötetével, azt körbenevettem volna. Egyszer már volt kezemben a Csontváros és akkor azt mondtam az 50. oldalnál, "köszi, de ne tovább". Most, évekkel később, ahogy a Shadowhunters sorozatra készülve néztem az egyik aktuális epizódot, gondolkodóba estem. Azután a másnapi könyvtárlátogatás során majdnem kiszúrta a szemem a legújabb trilógia kezdő kötete. Mivel csak 2 hétre lehet kikölcsönözni őket, először nem főtt hozzá a fogam, de végül csak nem tudtam otthagyni. 

Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam az olvasás során. Voltak gondok szép számmal, viszont ezzel együtt is meglepett. Egyszerűen élveztem. Nem mindig, de a nagy részében igen. Csak azért nem folytatom rögtön, mert: 1. az a befejezés egy kicsit megülte a gyomromat, 2. aki kivette, igazán vissza hozhatná, miután lassan három héttel túllépte a kölcsönzési határt. 

Moziban jártam 12. - A szabadság ötven árnyalata

El se hiszem, hogy elérkezett ez a nap. Utoljára láthatjuk Ana és Christian "epikus" szerelmének "erotikus" kivetülését a nagy vásznon. Furcsa a tudat, hogy ez volt az utolsó Valentin-nap, amikor eme műremeket nézhetjük meg a mozikban, hiszen igazi programmá nőtte ki magát. Ha Bálint-nap, akkor Ötven árnyalat. Lehet ennek szellemében történhetett meg, hogy ezt a részt élveztem a legjobban. Bár be kell valljam, most nem volt olyan jó a közönség, mint az eddigi években. Valószínűleg pont akkor mentünk (premier), amikor az igazi fanok lepték el a termet. Már ha az utolsó három sor megtöltése annak számít. Ennyi baj legyen. Na de mi a többi?