2017. augusztus 3., csütörtök

Az újragondolt könyvborítók - The Girl who sees smells


Tovább folytattam barangolásom a koreai sorozatok világában. Akárcsak a Gaksital (Bridal Mask) esetében, jelen szériát sem most találkoztam először. Ugyancsak videók formájában volt hozzá szerencsém, bár annyira akkoriban nem keltette fel a figyelmem, inkább elrettentett tőle. Viszont most jobban utána nézve a dolognak, szemet szúrt a sok jó kritika a fő gonosszal szemben. Márpedig én szeretem a jó fő gonoszokat. Itt, a k-doramák között is volt már kedvencem Gwii személyében (Scholar Who Walks The Night). Tehát egy igazán nagy elvárásom volt a sorozattal szemben: legyen egy kitűnő rossz fiú. Előjáróban annyit jegyeznék meg külön, hogy a sorozat nem olyan habos-babos, mint amilyennek tűnhet a fent látható poszter alapján. 

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

A baleset, ami mindent megváltoztat
A történetnek két főszereplője van. Egyik főszereplőnk, Choi Eun-Seol, átlalgos diáklány, egy halász házaspár egyetlen gyermeke. A lány egy nap iskolából hazajövet azonban rajta kap egy idegen alakot, amint szülei testét próbálja magával hurcolni. Menekülőre fogja a dolgot, ám a gyilkos utánairamodik. Szerencsétlenségére előbukkan egy autó, ami elüti, viszont ezáltal megmenekül a gyilkos karmai közül. Eközben másik főszereplőnk, Choi Moo-Gak, telefonhívást kap hugától, akinek közúti balesete volt, de nem sérült meg komolyabban. Ugyan abba a kórházba kerül, mint a frissen elgázolt Eun-Seol, ahol felbukkan a sorozatgyilkos, hogy bevégezze küldetését, és megölje az elütött lányt. Moo-Gak azonnal a kórházba siet, hogy lássa hugát, ám borzalmas dolog tárul szeme elé: valaki elvágta a torkát és meghalt. Ugyanis az említett lánytestvért is Choi Eun-Seol-nak hívták. 

3 évvel később a baleset következtében amnéziában szenvedő Choi Eun-Seol új néven, Oh Cho-Rim ként éli életét, aki foglalkozását tekintve humorista. Choi Moo-Gak nem túl elismert rendőr lett, aki próbálja megtalálni húga gyilkosát, és feltett szándéka, hogy meg is öli. Egy véletlen találkozásnak köszönhetően aztán keresztezik egymás útját. A sors úgy hozza, hogy a lány különleges képessége segítségével segít Moo-Gak-nak elfogni egy bűnözőt, nem sokkal később pedig állandó társává válik a tettek színhelyén. Közösen kezdik felderíteni a bűntényeket, közöttük egy bizonyos Vonalkódos sorozatgyilkos ügyét is, aki annak idején tönkretette életüket. 


Choi Eun-Seol, vagyis mostantól Oh Cho-Rim egészen szimpatikus lány. Különleges képessége a baleset miatt bekövetkezett kómából felébredve teljesül ki. Képes látni az illatokat. Felüdülés volt látni végre egy olyan karakter, aki nem sajnáltatja magát a különlegessége miatt, hanem együtt él vele, és még ki is használja az általa kapott lehetőségeket. Ez egy igazán példás jellemvonása a szereplőnek. Kicsit esetlen, de jóindulatú, kedves, aranyos lány, aki ha néha ostobaságot követ el, akkor meg tudunk neki bocsátani. De ez sem korlátlan ideig volt, hiszen a sorozat második felében baklövéseinek száma ugrásszerűen megnőtt, így voltak jelenetek, ahol kifejezetten idegesítővé vált. Önmaga szöges ellentétévé válik, bár nem alaptalanul, ahogyan haladunk előre, de túl hirtelen változott meg ahhoz, hogy ezt még a hitelesnek lehessen mondani. Változása összeegyeztethetetlen volt a sorozat elején megismert karakter jelleméhez hasonlítva. A színészi játékkal nem volt semmi gond, Shin See-Kyung hozta, amit kellett, de annál nem többet. Semmi olyan nem volt a karakterébe, amit ne láttunk volna már.


Choi Moo-Gak karakterével nem volt túl sok bajom. Leszámítva azt, hogy a végére papucsot csináltak belőle. Hozta a tipikus "először hűvös, majd a szerelem hatására megnyíló" figurát. A lelkileg és szellemileg összetört férfinak is van egy különleges képessége...vagy inkább elváltozása: nem képes érzékelni a fájdalmat. Ez húga halála után jelentkezett nála, majd természetesen a szerelem hatására egyre többet kezd érezni, eltompultsága megszűnik. Mert ugyebár a szerelem mindenre gyógyír. Na mindegy. Nagyon meg lehet sajnálni a vele történtek miatt, és szurkolunk, hogy minél később tudja meg, miért kellett a húgának meghalni valójában. Bár furcsa volt, hogy ilyen hamar túltette magát a tényen, miszerint szíve szottya a kvázi felelős az esetért. Viszont ebben tényleg nem lehet mást okolni, csak a gyilkost, de akkor sem lép túl az ember egy vállrándítással és intézi el a dolgokat ilyen "könnyedén". Fél epizód után már rohant vissza Cho-Rim-hez, akinek viszont jogosan volt bűntudata. Szóval ez elég érdekes aspektusa volt a történetnek. Minden esetre összességében egy szerethető pasi, aki a mélyből kecmereg ki sok viszontagság árán. Park Yoo-Chun kitett magáért. Míg a SungKyunKwan Scandal-ban voltak gondok a játékával (túlzott fapofa, érzelemmentesség), itt már látszik, hogy az évek során sokat fejlődött, és érzelmek kimutatására is képes, úgy, hogy az egészen hiteles legyen. Ügyes.

Ezek a gasztroművészek 😏😉
Elérkeztünk a legérdekesebb pontig, a legfontosabb mellékszereplőhöz, Kwon Jae-Hee séfhez. Szakmájában elismert, alkalmazottai és több százezer női néző által rajongott szakács. Kedves, megértő embernek tűnik. De csak TŰNIK. Koránt sem olyan álompasi, mint azt elsőre hinnénk, és aki nem lövi le magának idő előtt ezt a csavart, az valószínűleg meg fog lepődni, mennyire nem az. 
INNENTŐL VÉGIG SPOILERES RÉSZ KÖVETKEZIK!!! UTOLSÓ ESÉLY A MENEKÜLÉSRE! 😉😈
Van neki ugyancsak traumás élményből származó különlegessége: nem ismeri fel az arcokat. Ez főként "hobbijára" van erős kihatással. Nem egyszerű feladat kergetni áldozatát, miközben azt sem tudja, hogy néz az ki. Ugyanis drága séfünk nem más, mint az annyiszor emlegetett Vonalkódos-sorozatgyilkos, aki altatógáz segítségével öli meg áldozatait, miután azokat elrabolta és leírattatja velük az önéletrajzukat. Életük regényét olvasgatja szabadidejében, hogy azt érezhesse, csak az övé az illető ezálta. Mivel az embereket nem képes felismerni, ezért a könyvkiadásnál használatos vonalkódokat használja, így beazonosítva áldozatait. Nem sokat tudunk meg gyermekkoráról. Annyi biztos, hogy nevelőszülőknél nőtt fel, és akkor siklott ki élete. Elég érdekes, hogy a sorozat elején már-már azt hinné az ember, hogy ő lesz a szerelmi háromszög hoppon maradt fele, de erről szó nincs. Szimpátiát valószínűleg érez a lány iránt, de egyéb ki van zárva. Karakterében a leginkább Hannibal-hoz tudnám hasonlítani a sorozatból. Kifinomult, megfontolt, van ízlése, jártas az orvoslásban és a szakácstudományba. Azonban nem mondanám, hogy olyan okos, mint kollégája. Nem azt mondom, hogy nincs eszem, mert nagyon is intelligens, de a jó doktornak nincsen párja. Viszont van egy nagyon nagy jellemhibája, ami végül a vesztét okozza. Túlzottan fölényesen viselkedik, amint nyeregben érzi magát, ezért nem veszi észre azokat a dolgokat, amik majd ki szúrják a szemét. Valamint könnyű kibilleneti lelki egyensúlyából, mihelyt az általa gyűjtött trófeák kerülnek szóba, vagy kézbe. Mindenesetre izgalmas és érdekes karaktert sikerült belőle faragni. Nekem kifejezetten jobban tetszett, mint Gwi és ez hatalmas bók Kwon séf részére. Ugyan ilyen nagy dicséret illeti az őt megformáló Namgung Min-t, aki egyértelműen ellopta a show-t a két főszereplő elől. Sikerült arcjátékával, kimért mozgáskultúrájával még hátborzongatóbbá tennie a karaktert.


A két jó főszereplő és a kiváló mellékszereplőnk mellett nem tudott más karakter labdába rúgni. Ott voltak a vicces rendőrök, akik oldották a feszültséget, a fagyos profilozó, akiről azt hinné az ember, hogy csak kihasználja Cho-Rim-et, hogy előléptessék. Talán a doktor az, akire érdemes pár mondatot szentelni. Ő volt az, akit először a Vonalkódosnak hittem. Azt már nem árulom el miért, legyen meglepetés. Valóban meg akarta ölni a lányt, de azért, hogy ezzel feleségét mentse, akinek sürgősen donor kellett volna. Viszont a lelkiismerete közbeszólt. Ő fedezte fel, ki valójában a rendőrséget folyamatosan átverő Vonalkódos-gyilkos. És miért ne ő lenne Kwon séf legjobb barátja. Meg van a nézése, hogy szakmába kerüljön, de végül mégis becsületes marad. 

Már megint beesett egy hulla
A sorozat atmoszférája egészen furcsa keveréke a laza és könnyed, valamint a feszült és pörgős akciónak. Amikor nem a gyilkosságok vannak a középpontban, akkor kapunk egy keveset a főszereplők mindennapi csetléseiből-botlásaiból, amik egészen szórakoztató részek. Szinte gondtalannak érezzük ilyenkor a szereplőket, főleg ha az egység többi tagja is csatlakozik hozzájuk. Jó a széria humora, kedves a szerelmi szál, és még egészen hiteles is (leszámítva a fentebb említett megbocsátós részt). A hirtelen váltások a sötétebb, nyomasztóbb helyzetekhez viszont egészen furcsák. Meg kell szokni a sorozat stílusát, az biztos. Izgalomban sincs hiány, amiről a macska-egér párharc gondoskodik. Ezen a téren is mutat hasonlóságot a Hannibalhoz. És akkor a kreativitásról nem beszéltem. Itt nem a gyilkosságok és kivitelezésük az, hanem a nyomozási módszer. Az illatok vizuális megjelenítése nagyon frappáns, emberek esetén pedig egészen találó. Bár pont ezen a pontos tudnék mit belekötni a sorozatba. (Miért nem vette észre Cho-Rim, hogy Kwon séf a tettes, amikor látta az illatát? Nem mindig látja az illatokat, csak ha nagyon koncentrál? Hogyan kapta ezt az erőt? Miért pont ezt?) De egyéb logikai bukfenceket is lehet találni, szóval nem minden hibától mentes a történet. És az az utolsó rész. Ott volt a legtöbb gond. Igazából felesleges volt, pusztán időhúzás, főleg az utolsó fél óra.

Kis hamis 😉😆
Ez egy nagyon jó sorozat a hibákkal együtt. Ajánlom minden k-dorama rajongó figyelmébe, akit nem riaszt el a krimi szál, ami sötét hangulatot kölcsönöz a sorozatnak. Valamit a romantika szerelmeseinek is jó kikapcsolódás lesz, mert a szerelmesek kálváriája nagyon szórakoztató. Szerintem első koreai sorozatnak ímmel-ámmal férne bele, pontosan a téma miatt. Ha viszont felkeletette a figyelmed, akkor ígyis-úgyis kezdj bele, mert különleges élményben lehet részed. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése