2016. december 10., szombat

"Luke! Én vagyok az apád!" - A Birodalom visszavág könyv és film

Sziasztok!


Ugyan úgy volt, hogy a legközelebbi bejegyzésben már a Doctor Strange-ről lesz szó (aminek már körülbelül a felénél tartok), de mivel jövőhéten jön a Zsivány Egyes, ezért inkább elővettem eme remekbe szabott történetet. Természetesen arról is lesz majd élménybeszámoló, ám ne térjünk el a tárgytól.
Amikor a Csillagok háborújáról és Az ébredő erőről írtam kifejtettem, mennyire várom már ezeket az új részeket. A nosztalgia kedvéért pedig elő is vettem a sorozatot. Még az előzményeket is. Majd egyszer csak rábukkantam a bejegyzésben szóban forgó könyvre. Gondoltam olyan lesz majd, mint a Csillagok háborúja, ami a közepéig nem igazán tudta lekötni a figyelmem, de utána már annál inkább. Sajnos itt nem ez volt a helyzet. És Star Wars-fanként ezt nehezemre esik leírni. Pedig mi mindent bele lehetett volna még írni, ami nem jutott eszébe azelőtt a filmeseknek. Kár érte, nagyon nagy kár.
A történetet ismert és adott a film alapján. A Lázadók próbálnak szervezkedni egy elhagyatott jégbolygón, azonban nem kell sok hozzá, hogy lefüleljék őket a Birodalmiak. Ennek következtében hőseink ismét kénytelenek menekülni, ami miatt viszont Luke jócskán leszakad a többiektől és nem is áll szándékába velük tartani a későbbiekben sem. Helyette felkeresi az ősi jedi-tanítómestert, Yodát, hogy megtanulja az erő használatának csínját-bínját. Ezalatt a menekülő Han-t, Chewi-t, Leia-t és C-3PO-t Darth Vader nagy erőkkel üldözi. Úgy gondolják, egy régi barát segíthet nekik, ám nem számítottak arra a meglepetésre, amit az tartogat számukra. Vader nagyúr...bocsánat, itt lovag. Szóval a sötét vödörfej feltett szándéka elkapni Skywalkert, mivel (ugyan ez már évtizedek óta nem spoiler) meglátja fiában a potenciált egy új sith kitanítására. Persze semmi sem úgy sül el, ahogyan azt a szereplők elképzelték.

A véleményem Luke-ról nem sokat változott az előző könyvhöz képest. Még mindig gyerekes, forrófejű és néha idegesítő. Mindent megkérdőjelezik, mindenkit veszélybe sodor és még mindig nem hallgat a szép szóra. De tény, hogy felnőtté sem két nap alatt válik az ember, így az ő karakterének is be kell járni az utat, hogy eljusson az érettség szintjére. A könyv vége felé már mutat is valamicskét abból, milyen is lesz majd, amikor végre nagy és kevésbé idegtépő férfivá válik. Ám az is nagy előnye a karakterének ebben a kötetben, hogy visszavettek a szerepeltetéséből. Személy szerint nekem ezzel semmi bajom, sőt, így jobb is, mert van idő a többiekre is. Egy könyvet már kapott, most jó volt, hogy hagyták a többieket kibontakozni. Nem mellesleg, mivel ez számára a tanulás fázisa, így logikus is, hogy nincs folyamatosan jelen a cselekményben. Sosem volt kedvencem, és ahogy elnézem, nem a könyvek miatt fogom megszeretni a karaktert.

A főszerepet most egyértelműen Han Solo és Leia kapta. Solo még mindig vagány, de ahogyan az előző könyvben, itt is inkább egy érésben levő kiskölyökre hajaz, mint egy sármos rosszfiúra, aki képes levenni a lábáról egy jégszobrot is. Vannak jó beszólásai, amik elég viccesek is, bár nem annyira, mint az előző könyvben és a filmbeli Han-nal sem lehet összetéveszteni. Olyan YA-típusú rosszfiúra kell gondolni, amikor a könyves Han kerül a képbe. Jellemfejlődése...mondanám, hogy volt, de nem számottevően nagy. Annyiban módosult csak viselkedése, hogy most nem a pénzért, hanem a hercegnő miatt próbál szelídebb lenni. Leia hercegnő viszont annál többet változott. Negatív irányba. Ugyan még mindig okos, de már nem játsza meg a megmentésre váró királykisasszonyt, hanem valóban azzá válik. Pedig az előző kötetben pont az volt a karakterében a szórakoztató, hogy mennyire jól tudja elhitetni magáról azt, ami nem is igaz. Laza volt és nagyon szerethető. Az utóbbi most is igaz rá, de lazaságát elveszítette. Ráfoghatjuk ezt arra, hogy próbál felelősségteljes uralkodóvá válni és felnőni feladataihoz, de azért nem kellene ennyire az ellenkezőjére venni a figuráját.  A Hannal való élcelődései is sokkal visszafogottabbak az előzőhöz képest és a kémia sem mindig működik. Én például annál a bizonyos első csóknál például nem éreztem azt, hogy most egy sorsfordító pillanat következett volna be. Ez kicsit ki is ábrándított (meg kell néznem a filmet, hogy újra a jó mederbe tereljem a pár iránt érzett rajongásom). 

A mellékszereplők között talán Vader lovag volt az, aki kiemelkedett. Bár ő mindig mindenhol kiemelkedik. Kicsit jobban benézhettünk a színfalak mögé és még azt is megkaptuk, amit a filmben csak sejteni lehetett: mennyire is fél valójában a Császártól, akiről ugyancsak nem tudunk meg semmit. Vader nem rest bevetni bármilyen eszközt, ha a Lázadók gyomlálásáról van szó és a szava sem ér éppen aranyat, ahogyan azt meg is mutatja. Már nem az a háttérbe húzódó karakter, aki Tarkin idejében volt. A kezébe került annak hatalma és rend szerint él is vele. Meg persze a telekinetikus fojtogatósdival is. Lando sem lenne rossz, csak nagyon kevés szerepet kapott. Egészen jópofának tűnik és legalább akkora szoknyapecérnek, mint Han. Talán a könyvbeli Lando jobban is hasonlít Han filmes alteregójára, mint az a könyves önmagára. De nem kap elég teret a kibontakozásra. Szerencsére levés C-3PO-t kaptunk, aki ugyancsak a számomra nem túl kedves kategóriába esik. Gondolatmenete továbbra sem túl komplex, a saját fémváza pedig mindennél fontosabb számára. R2-D2 sincs sokat jelen, de amikor ott van, legalább tesz is valamit. Néha verekedik Yodával, vagy éppen megmenti a főszereplőket, nem úgy mint társa. Most a különválás miatt nem sokat szerepeltek együtt, így nem is mondható, hogy párosuk vicces volt. Inkább csak voltak. Yoda sem volt igazán átütő, ezzel a beszédstílusával pedig nem nagyon tudtam megbékélni. Itt is elhangoznak a tanítások, de a beszéde miatt nem igazán tudtam arra koncentrálni, csak a fejemet fogni. Pedig ő az egyik legjobb dolog a Star Wars világában.

Nagyon reménykedtem, hogy hasonlítani fog az élmény az előző kötethez, ám nem így történt. Nem voltak olyan kis apróságok, érdekességek, amik a filmből kimaradtak, a karakterek is elég laposra sikeredtek egyet kettőt leszámítva. A mesélés pedig valóban olyan, mintha csak a forgatókönyvet írták volna le a leírórészek kibontásával. Letaglózóan semmilyen volt az egész. Nem is értem, hogy egy ilyen jó filmből, hogy nem lehetett egy épkézláb könyvet összehozni. Nem mondom, hogy reménytelenül rossz lenne, de jó sem, az biztos. Az egyszer olvasós kategóriába befér mindenesetre. Ami pedig a fordítást illeti...még mindig egészen érdekes dolok vannak itt, amiket a negyedik rész fordításánál is elkövettek. Gondolok első sorban a nevekre. Eddig vicces volt, de jelenleg már inkább kínos. Azt említettem, hogy az egész könyv hirtelen és kicsapongó? Ha nem, akkor most pótoltam. Egyszerűen csalódás. Meg ez a szerelmi háromszög téma is. Még mindig ugyan az a probléma, mint ezt megelőzőleg. 

Tehát, ha láttad már a filmet, akkor nem fog semmi újjal szolgálni. Nagyjából lefedi az egészet. A Star Wars-fanok viszont úgyis el fogják olvasni. Akik nem olvasták az előző rész és nem látták a filmeket, azok ne ezzel kezdjenek, mert szükségeltetik az előző rész ismerete. 

5/3


***

A filmről

Ahogyan a Csillagok háborújáról, úgy a Birodalom visszavágról is írtam már a snitt-en egy szösszenetet, de úgy kerek, ha ide is elhozom. Méghozzá a kedvenc részemet az eredeti trilógiából:
Nem vagyok Star Wars fan továbbra sem. Éééén…Biztos neeem…"Luke! Én vagyok az apád!" 

Végre felbukkan a háttérből mindent irányító Sith nagyúr, Darth Sidious, habár itt még csak a felvezetést kapja meg, de érezhetően sötétebbé teszi ezt a gyönyörű mesevilágot. És valóban az is. Másik oldal is képviselteti magát Yoda (ugyan csak nagy kedvencem, de csakis az eredeti szériás) személyében, akiről feltételezni sem akarja az ember, hogy ő az egykori jedirend vezetője és egyben a lovagok kiképzője. Ha Obi-Wan-ból áradt a bölcsesség és az erő, akkor ennek a sokadik hatványa Yoda. Annak ellenére, hogy csak egy bábú, teljesen el lehet hinni, hogy ő a távol-keleti szerzetes, aki lovagi erényekre tanít. Rengeteg tanítást és bölcsességet ad át az új Padawannak.
Igen, megérkezett a mester is és elvállalja nagy nehezen, hogy végre felnőtt embert, valamint igazi jedit farag az ifjú Skywalkerből, akire igazán ráfért már egy alapos fejmosás. Bár a munka gyümölcse még ebben a részben nem érik be, aminek súlyos következménye lesz. 
A történet annyiban módosul, hogy a Lázadók mellett most már Luke is a felkutatandó és elfogandó célpontok közé esik, ami azzal jár, hogy az idő közben jó barátjává avanzsált Han is veszélybe kerül. Arról már nem is beszélve, hogy felbukkan az árulás motívuma is Lando jóvoltából. 

Egész nap el tudnám nézni *-* ❤❤❤
Sajnos Solo kapitány miatt nem tudok objektív lenni, mert továbbra is ő a kedvencem. Még mindig mondja a szövegeit, még mindig próbál a nagymenő magányos harcos lenni, csak most már nem akarja igazán, mert rátalálnak érzelmei, amiket az első részben előszeretettel fojtott el. Amikor pedig végre sikeres lenne az udvarlás, jönnek a birodalmi rohamosztagosok egy kisebb csoportja Darth Vaderrel az élükön. Amit vele tesznek az pedig egyenesen fájt (főleg, amikor még kicsi voltam). És ez is azért, hogy lépre csalják Lukeot, ami sikerül is. 

Nem csak Luke és Han az, akik a változás útjára lépnek, hanem Leia hercegnő is, aki kezdi levedleni tüskéit és kibontakozik a szorgos udvarlás közben. Csak ne csókolta volna meg Luke-ot. Ebben a részben ennek nincs is nagy jelentősége, de a hatodik film tudatában ez egy kicsit…érdekes. És most voltam finom és nőies. A lényeg, hogy: „Szeretlek… Tudom”. Nő lett belőle, aki képes elfogadni, nem mindig ő van a tápláléklánc csúcsán és kell számára egy férfi. Igaz, ehhez sok mindennek kell történnie, de végül csak eljut idáig is. Felnőtt.

A vizuális effektek, a díszletek, a jelmezek és a zene továbbra is kitűnőek. A színészi játék nagyszerű. Van a filmben minden, ami kell. Filozófia, szerelem, árulás, birodalmi lépegetők, nagy csaták, birodalmi lépegetők, lézer show, birodalmi lépegetők, tanulás és még egy kis birodalmi lépegető. Annyira jók azok a birodalmi lépegetők. 

Szóval, ez a rész már jóval sötétebb, mint az első, de itt is felfedezheti mindenki azt, ami miatt tetszeni fog neki. Vagy fordítva, embere válogatja. Aki az előzőt megnézte, az ezt sem hagyhatja ki, aki pedig nem látta, annak pótlás szükségeltetik. Egy igazi klasszikus, amit látni kell.


10/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése